Az egyiptomi kejno Jean Pierre Montcassen

[ Pobierz całość w formacie PDF ]

A testes f�rfi riadalma engem jókedvre der�tett. L�m, milyen kiszolg�ltatott tud lenni
ak�r egy megtermett h�m is, ha v�ratlanul rajta�tnek. Haja a fej�re tapadt, kez�vel igyeke-
zett kit�r�lni a szem�be csurgó vizet, hogy l�ssa, ki tette ezt vele. Engem elkapott a neve-
t�s, de olyan h�vvel, mint m�g soha.
Ki vagy te? Mi�rt tetted ezt? ord�tott fel�m.
�n csak ugr�ndoztam a parton, �s r�zott a kacag�s.
Meg�rte, szint�n bevallom, ilyen jól m�g sose mulattam, minden n nek meg k�ne ezt
tenni egy �ntelt kannal. Hi-hi-hi-h�!
Hallod? Ki az �rd�g vagy?
Egy& Egy jókedv n ! nevettem tov�bb. Der�kig �llt a folyóban, k�t tenyer�vel
m�rgesen a v�zre csapott.
Mi�rt tetted ezt?
Bossz�ból! csendesedtem meg. Bossz�ból?
Olyan k�pet v�gott, hogy ki�jult a jókedvem. Egy ideig megint csak sz�vb l hahot�z-
tam, megszólalni se b�rva.
Elhagyott a hercegem! ki�ltottam. Valakinek lakolnia kellett!
Micsoda?!
Te kaptad meg �rte a magad�t! Egykutya, nem? Miket hordasz �ssze?
Lompos igyekezettel megindult kifel�. Lehet, hogy ijedtemben, vagy kiel�g�lts�gb l,
pontosan m�r nem eml�kszem, de nem akartam vele tov�bb �v dni. Megfordultam �s
nagy lend�lettel elindultam haza. Ezalatt hallottam, hogy kil�bal a v�zb l, caplat ut�nam
sietve.
�llj m�r meg, kegyetlen sz�ps�gem!
Hamarosan h�zak k�z� �rtem, n�mik�pp biztons�gban tudva magam. Engedtem, hogy
mell�m �rjen.
Nem f�lsz, hogy megverlek?
Mi�rt f�ln�k? vetettem oda f�lv�llról.
Na, te azt�n vagy egy& harapta el a szó v�g�t, �s hozz�tette C�h!
Ebb l mindj�rt meg�reztem, hogy jó l�lek, nem lenne k�pes meg�tni. Lopva meg is
n�ztem magamnak. Meghat�rozhatatlan arcvon�s�, n�mik�pp sz�les orr�, h�sos f�l f�rfi
volt. Els pillanatra semmilyen v�gyat nem �bresztett bennem m�sfajta f�rfira f�jt az �n
fogam , azt azonban meg�llap�tottam, hogy ilyesf�le embert m�g nem cs�b�tottam el.
Furcs�n festhett�nk �gy ketten, meg is b�multak benn�nket a j�rókel k: sietve halad
egym�s mellett egy p�r, kapkodva t�rsalognak, a f�rfi csurom v�z.
Jól �rtettem? k�rdezte lihegve.
Mit?
Valaki m�s miatt kellett b nh dn�m? Ahogy gondolod.
De h�t ez szam�r dolog.
Kinek? Nekem nem.
Nekem. De neked is. Mit �rt�l el vele?
Jót mulattam.
Ez kiel�g�t? N�ha igen.
C�h! b�kte ki m�ltatlankodva.
�gy dob�ltuk egym�shoz a szavakat, m�g haza nem �rtem. A kapun�l szembefordultam
vele, �s vil�gosan �rt�s�re adtam, mihez tartsa mag�t.
�n helyben vagyok, �g �ldjon!
Hohó, nem �gy van az! Most sz�pen beengedsz, hogy levetk zzem, megsz�rogassam
a ruh�mat. Majd ha a N�lus visszafel� folyik! ki�ltottam r�.
En innen nem mozdulok. Ha van benned lelkiismeret, beengedsz. Aki nem velej�ig
romlott, abban m�g kell, legyen embers�g.
Nagyot nevettem rajta.
Azt lesheted. R�g elm�ltak azok az id k, amikor nekem egy f�rfi miatt lelkiismeret-
furdal�som volt.
Csak v�rd ki a v�g�t. �n itt fogok fagyoskodni �jszaka a nedves ruh�mban.
Ezt olyan j�mbor hangon �s �rtatlan k�ppel mondta a nagy birka ember, hogy n�mi-
k�pp elgondolkodtam. F�lre, sz�nalom! Megkem�ny�tettem magam, bel�ptem port�mra,
r�csaptam bel�lr l a kapureteszt.
Langyos f�rd t vettem, b s�gesen vacsor�ztam, azt�n Mirjamot arra k�rtem, mes�ljen
nekem H�ber t�rt�neteket. H�zvezet m módfelett szeretett mes�lni, k�r�semnek �r�m-
mel tett eleget. Illatos volt az este, vizezett bort iszogattam, �s �lveztem az el ad�st. S�t�t
�jszaka lett, amikor aludni indultam. Kellemesen elny�jtóztam tereb�lyes �gyamon, jól-
es en megropogtattam csontjaimat, elmondtam magamban egy im�t, �s behunytam a sze-
mem. M�r majdnem �tlengtem az �lom tartom�ny�ba, amikor megszólalt bennem az ide-
gen hangja: �n itt fogok fagyoskodni �jszaka a nedves ruh�mban. Mi�rt jutott az eszem-
be! D�h�s lettem magamra. Hadd fagyoskodj�k! Egy f�rfiban legyen b�szkes�g, viselje
emelt f vel, ha egy n megtr�f�lja. �s ha megf�zik, t�d gyullad�st kap? Egy ilyen nagy
der�k embernek �n okozzam a veszt�t �rtelmetlen�l! F�lkeltem, kisiettem a szabadba, el-
botork�ltam a kapuig h�t ilyenek vagyunk mi, ostoba n k! Pedig tudva tudom, hogy ha-
sonló szenved�st nem egy f�rfi okozott m�r n nek. , sokkal nagyobbakat is! Lelki �ssze-
oml�sok, �ngyilkoss�gok ezrei bizony�tj�k. Mindegy, a veszt�nket �gysem ker�lhetj�k el.
Itt vagy m�g? szóltam ki.
Megmondtam j�tt a szomor� v�lasz. Hogy h�vnak?
Kahun.
Az �n nevem Nedzsita. Gyere be, Kahun. V�rj ott az ajtó el tt mutattam a h�z bej�-
rat�ra , hozok vil�got.
A konyh�ban Mirjam mindig �gve tartott egy m�csest, arról meggy�jtottam az �n m�-
csesem, �gy t�rtem vissza a furcsa emberhez. Beir�ny�tottam t lakoszt�lyomba, rem�lve,
hamar elrendez dik a sorsa.
Vetk zz le!
T�tov�n b�mult r�m.
Meg kell sz�radnia a ruh�dnak, nem? K�l�nben pedig nem vagyok szem�rmes, l�t-
tam m�r annyi puc�r f�rfit, hogy el se hiszed.
V�llat vont, akkur�tusan levette a k�t�ny�t, v�llkend j�t. Amikor a kezembe adta,
mindj�rt �reztem, hogy csontsz�raz.
De hiszen ezek m�r megsz�radtak! Minek vetted le?
Mert azt mondtad.
Ah, magass�gos!& Visszadobtam neki. �lt�zz fel! �lt�zz fel �s t nj el! M�r r�g
haza kellett volna menned!
Mindig ilyen parancsoló hangon besz�lsz? k�rdezte csendesen.
Csak az �rtetlen emberekkel. Mi�rt virrasztott�l a kapum el tt?
Mert azt mondtam. �s ha �n valamit mondok& Ilyen konok ember vagy?
Ink�bb makacs.
Az, egykutya. �lmos vagyok, t�vozz, k�rlek!
�n is �lmos vagyok, �gyhogy befekszem az �gyadba. Hogy k�pzeled! [ Pobierz całość w formacie PDF ]

pobieranie @ do ÂściÂągnięcia @ ebook @ download @ pdf